Multikulturális esküvő

Én kultúrám, Te kultúrád, Mi esküvőnk

Mikor két ember találkozik – na nem csak úgy általában, hanem nagybetűsen, sorsszerűen –, megszűnik minden különbség. Nem számítanak a nyelvi akadályok, a bőrszín, a vallási vagy kulturális különbségek. Ezeknek ott, abban a pillanatban semmi jelentőségük nincs. Mikor eljut azonban ez a hősszerelmes pár az oltár – vagy bármi más – gondolatáig, bizony előkerül minden. S ha az ifjú pár maga nem is akar túlzottan nagy hangsúlyt fektetni a tradicionális szertartásokra, a családnak ez fontos lehet. Hogy milyen is egy jó multikulturális esküvő? Elsődlegesen jól megtervezett és kiegyensúlyozott, melyben a két kultúra találkozásában a szokások, hagyományok közel egyenlő mértékben kapnak helyet, nem alá vagy fölé rendelve egyiket a másiknak, de egymásra építkezve. Egyedülálló tanulási lehetőség ez egymás kultúrájáról a szerelmeseknek és a násznépnek is.

Milyen ütközôpontokkal találkozhatunk?
A menyasszonyi ruha – a nyugati civilizációban megszoktuk a fehér uszályos, báli ruha jelleget, ugyanakkor például Japánban hagyományosan esküvői kimonót viselnek a menyasszonyok. A ruha kérdését így legtöbbször csak úgy lehet feloldani, hogy van mindkét fajtából. Japánban, a nyugati hatás beszivárgására miatt gyakori minta, hogy előbb az ősi sintó szertartást tartják meg kimonóban, majd a nyugati tradíciók szerint is házasságot kötnek.

A nyelv
A bábeli zűrzavarnak köszönhetően ez bizony fontos kérdés. Milyen nyelven folytatódjon le a szertartás, s milyen nyelven mondják ki az igent. Vannak, akik a köztes megoldásra, a közös nyelvre szavaznak, mondván, azt mindenki érti. De van annak valami sajátos, titkos romantikája, ahogy az anyanyelvén mondja ezt ki valaki. Erre szokták megoldásként mindkét nyelven megkérdezni, az „akarod-e”-t, hogy mindenki elrebeghesse ezt az örömanyák nyelvén is.

A szertartás
Elérkezett a vallási kérdés. A legnehezebb. Itt kell a legnagyobb csatákat vívni. Templomban vagy zsinagógában? Felveszi-e valaki a másik hitét vagy sem. Ezek talán a legégetőbb kérdések az esküvővel kapcsolatban. Hogy van-e erre jó megoldás? Annyi bizonyos, hogy házasság céljából felvenni egy hitet nem érdemes, nem szabad. Akkor inkább jöjjenek az áthidaló megoldások, mint például keresztény pároknál ez megoldható az ökumenikus esküvővel. Ennek alapelve az, hogy annak a keresztény közösségnek a szertartását követi, amelynek templomában az esküvő történik. A liturgiát az ott illetékes lelkipásztor vezeti; a másik lelkipásztor úgy vehet részt rajta, hogy szentírási részeket olvas, beszédet mond, esküt vesz ki, imádkozik, és megáldja az új házaspárt.

Az étel
Nincs mese a lakodalomban minden vendég a hazai konyhát várja, aminek így vagy úgy, meg kell felelni, mert egy éhes vendégnél rosszabb vendég kevés van. Így vagy eleve duplázzuk meg a menüt, vagy felváltva, ügyelve a fogyaszthatósági sorrendre, tálaljunk fel mindkét kultúra hagyományos ételeiből. A legegyszerűbb megoldás ilyenkor a svédasztalos tálalás, ahol meghagyjuk mindenkinek az esélyt arra, hogy azt egyen, amit szeretne, ha akar, akkor hazait, ha merészebb, akkor nyugodtan megkóstolhatja a másik ételkínálatot is.

S megéri-e ez a sok macera? Mindenképpen, hiszen ez az első olyan alkalom, ahol férjként és feleségként tehetünk bizonyságot arról, hogy tiszteljük és elfogadjuk a másikat, és annak kultúráját is.



| <<< vissza az előző oldalra | főoldalra | az oldal tetejére |


 

 

 

 

 

 

 

Archív weblap:

Kontakt: info@eskuvoilexikon.hu