Nagyvilágban

A spanyol esküvő

A világ minden táján ünnep, ha két fiatal összeköti az életét, lehet tavasz, nyár, ősz vagy éppen tél. A spanyoloknál sincs ez másképp.

 



A hispán szertartás különlegessége a „pénzezés”. A hagyományok szerint korábban a vőlegény tizenhárom ércpénzt adott át a menyasszonynak, ezzel szimbolizálta, hogy anyagi gondját viseli majd a családnak a közös élet során. A szokás megmaradt, bár modernizálódott: a menyasszony is készül pénzzel, amelyet aztán kicserél a leendő férjjel. Hiába, ma már majdnem mindenütt tombol az egyenjogúság.

Spanyolországban, az ottélők mediterrán habitusa már akkor kiderül, amikor az ifjú pár megjelenik a templom ajtajában, ugyanis hatalmas üdvrivalgás kezdődik, nem ritka, amikor petárda is pukkan. Spanyol honban az ara szór virágszirmot és rizst az egybegyűltekre, majd elmaradhatatlan attrakcióként itt is a csokor hátradobása következik. Ezután ugyanúgy folytatódik a ceremónia, mintha Magyarországon lennénk: irány a lakodalom helyszíne!

 



Most jön a spanyol esszencia: a friss házaspár körbejár a násznép asztalai között, és csomagot osztogat, az urak szivart és egy kis üveg bort, vagy valamilyen extra alkoholt, a hölgyek apró ajándékot kapnak. A vendégek viszonzásul ilyenkor adják át borítékjukat, amelyben saját, szubjektív meggyőződésük, rokoni kapcsolatuk fokozata, pénztárcájuk „vastagsága” szerint előzőleg pénzt rejtettek. Manapság ez a legelterjedtebb nászajándék.

Régen, amikor még tárgyakat kaptak a házasok, létezett Spanyolországban egy olyan szokás, miszerint a vőlegény nyakkendőjét darabokra vágták, majd azokat árulták a nagy nap résztvevőinek, ezzel próbálták redukálni a nászút költségeit. Ma, amikor szinte mindenki pénzzel lepi meg a párt, elavultnak és furcsának tűnhet, de a tradíció erős, így vicces esküvői momentummá alakult át a „nyakkendőzés”, amelyet főleg a vőlegény barátai forszíroznak.

 

 

Hogyan házasodnak a dánok?

Dánia gyönyörű, jómódú, nyitott szellemiségű ország. A lakosság nyolcvan százaléka evangélikus vallású. Fontos számukra a család, nagy hagyományai vannak a vendéglátásnak, szeretnek jókat enni, inni, mulatni.

Ritka a csendes lakodalom, annál inkább jellemző a világraszóló dínom-dánom. Nemigen házasodnak hirtelen elhatározásból, a jegyesség több évig is elhúzódhat, de gyakori, hogy a párok gyermekáldás után mondják ki a boldogító igent.



Bár egyre inkább átveszik az angolszász esküvői hagyományokat, még tartják magukat a dán tradíciók. A kézfogó napján a menyasszony átsétál a „becsület kapuján”, ami egy örökzöldekkel és virágokkal díszített boltív. Régi szokás szerint az arát az édesapja kíséri az oltárhoz, és mellette marad egészen addig, míg fel nem olvassák a házastársi fogadalmakat, ekkor cserél helyet az örömapa és a vőlegény.

A lagzin rengeteget énekelnek, több köszöntőbeszéd is elhangzik. A legnépszerűbb ital a sör. Ha a násznép elkiáltja magár, hogy Skal! – Egészségedre! –, mindenkinek kötelező poharat ürítenie. Ha a férj vagy a feleség feláll az asztaltól, az ellenkező nem szemfüles képviselői rögtön elfoglalják a székét, hogy csókot lopjanak az ott maradt féltől. Az első tánc alkalmával a vendégek körbeállják a párt, és egyre közelebb húzódnak hozzájuk – természetesen csak csókkal szabadulhatnak a szorításból. A terem- és asztaldekoráció elmaradhatatlan része a dán nemzeti lobogó. Az esküvői vacsorán gyakran tálalnak halételt, sertéssültet, jellegzetes dán hurkát és változatos salátákat. A tortát kevéssel éjfél előtt vágják fel, és mindenkinek ennie kell belőle, különben balszerencse sújtja a házasságot.

Az ifjú pár meglepődik, ha a hajnalig tartó lagzi után hazamegy: szokás ugyanis, hogy a lakásukban a násznép néhány lelkes tagja mindent szétszerel, kiszór, így csinálnak helyet az új, közös holminak.

Lagzi olasz módra


Olaszországban általában jól megfér egymás mellett a vallás, a hiedelmek és a babonák. Mindez jól tetten érhetô a házasságkötéshez kapcsolódó szokásokban is. Lássuk hát, hogy mitôl lesz olasz lagzi az olasz lagzi. Persze túl a napszemüvegeken és a tökéletes szabású öltönyökön és kis­estélyiken…

Először is válasszuk ki az időpontot! A böjti időszak kizárva, advent szintén kizárva. Emellett közmondásosan szerencsétlennek számít a kedd és a péntek. Ezeken a napokon sem házasodni, sem útra kelni nem ajánlott. A vasárnap, ezzel szemben, a hét legszerencsésebb napja. Ha pedig még az eső is elered, akkor a pár hosszú és boldog együttlétre számíthat, hiszen az „elázott menyasszony, szerencsés menyasszony”.

A múltban a rokonok és a barátok voltak hivatottak gondoskodni arról, hogy az ifjú pár ne nincstelenül kezdje meg közös életét. Éppen ezért az értékes ajándékoknak a mai napig komoly hagyománya van. A sokszor már a lakodalom előtt átadott dísztárgyakat és háztartási cikkeket az örömszülők az otthonukban közszemlére teszik, hogy mindenki lássa, ki milyen mélyen volt hajlandó a zsebébe nyúlni. A menyasszony által a lakodalomban viselt kézitáska, a „borsa” is egyetlen célt szolgál: hogy begyűjtse a jókívánságok kíséretében átadott készpénzes borítékokat.

Minden esküvő nélkülözhetetlen kelléke a cukormázzal bevont mandula, ami a házasság és az élet keserédességét hivatott jelképezni. A pár gyakran ajándékozza meg vendégeit tetszőleges, de szigorúan páratlan számú ilyen édességgel.

Ami pedig az ételsort illeti, az mindig hosszú, és mindig nagyon változatos. Kiemelt szerep jut a lagzi vége felé felszolgált süteményeknek és édességeknek, melyek közül nem hiányozhat a cannolo, egy dél-olasz specialitás, ami mascarponéval, pisztáciával és kandírozott gyümölcsökkel töltött édes tésztaroló. A tökéletes csemege hajnali egy vagy fél kettő felé…

A ciprusi esküvő

A pénzügyeikre nagyon figyelő ciprusiak jól tudják, hogy a lakodalom rengeteg kiadással jár, így aztán nem is divat a lagzi Afrodité szigetén.

Az esküvők viszont garantált bevételi forrást jelentenek a fiatalok számára. Cipruson a templomi szertartás után nincs vendéglátás, de van pénzes boríték, amit mindenki átad az ifjú párnak. Az esküvőkön nem ritka a 3000 fős vendégsereg sem, akik családonként minimum 50 eurót ajándékoznak a házasulandóknak. Könnyen kiszámítható, hogy a nagy napon, akár 60-80 000 eurót is simán bekasszírozhatnak a párok. Ehhez képest pedig a kiadás szinte semmi. Természetesen ezt a pénzt később majd vissza is kell adni, de így is jó üzlet ez. Fontos szabály, hogy a mennyasszonynak és a vőlegénynek mindenkit személyesen kell meghívnia az esküvőre. Ciprusi idegenvezetőnk családját egyszer faxon próbálták meginvitálni egy esküvőre, a válasz sem maradt el: küldtek nekik 100 eurót, de csak faxon... Naná, hogy ezután eljöttek személyesen is a meghívóval.
Cipruson számon tartják, hogy ki mennyi pénzt tett a borítékba a nagy napon. Idegenvezetőnk anyósa 1952-ben az egyik barátnőjének az esküvőjén 60 angol fontot adott. Idén a barátnő unokája megy férjhez, ahová a mamát is meghívták. Az anyós megkérte a fiát, hogy számolja ki, ez ma mennyit érhet. Azóta volt már ciprusi dollár, euró, na és infláció... A fiú osztott, szorzott, és kijött, hogy ma ez nagyjából 60 euró. - Adok neki 65-öt - mondta a mama -, nehogy megszóljon!
Cipruson él még az a szokás is, hogy a lányok az apjuktól egy házat kapnak nászajándékba, így aztán, ha nem is világszépek a ciprusi lányok, előbb vagy utóbb, biztosan akad kérőjük.

Franciásan, elegánsan

Ma már bárkivel előfordulhat, hogy egyszer csak azon kapja magát, egy interkulturális esküvőre hivatalos. S bár az alapok többnyire azonosak - adott ugye az ifjú pár -, de azon túl sok-sok mosolyfakasztó, váratlan meglepetést tartogathat egy ilyen csodálatos nap.

Egy francia esküvő természetesen elegáns és sikkes, de még egy francia esküvőn is kötelező darab, a ‘Le Lancer de riz' - azaz a rizs szórás. Persze néha-néha mi is szoktuk, de itt szinte kötelező elem, a termékenységért és a gonosz szellemek távoltartása érdekében. A vendéglátás nagymesterei természetesen az esküvő utánra is tartogatnak ravasz trükköket, ilyen például a ‘Le Vin d'Honneur' - ami egy kisebb fogadás, közvetlenül a polgári vagy az egyházi szertartás után. A pár órás fogadás, koktélokkal és persze pezsgővel, a nagy vacsora előtt van, s azoknak szól, akiket szívesen látunk a ceremónián, de nem feltétlenül hívnánk meg a vacsorára. Szomszédok, szülők barátai, távoli munkatársak pipa. A már említett nagy vacsora számos nyugati elemben gazdag, de egyedülálló finomsága a ‘La Pièce Montée', a francia esküvői torta, mely a desszert után kerül bemutatásra. Tradicionálisan ez a torta valójában gúla alakban felhalmozott profiterolokból áll, melyet roppanós karamell díszek, szalagok és virágok díszítenek. (Már ezért is megéri eljutni egy francia esküvőre!) Míg mi itthon jó pénzért táncoltatjuk a menyasszonyt, odakint a násznép másképp gyűjt pénzt a fiataloknak. A ‘Le Jeu de la Jarretière' egyik legismertebb változatában a násznép férfi tagjai versenyt licitálnak a hölgyekkel, az életre halálra szóló licit tárgya pedig, hogy a menyasszony meddig emelje fel a ruháját, mennyit mutasson meg a lábából. A hölgyek célja, hogy minél kevesebbet mutasson meg, a férfiaké pedig, nos... De a legmeglepőbb szokás mégis másnap várható, mikor a megkezdődik az ifjú pár utáni hajsza, s ha sikerül elcsípni őket, jöhet a ‘Le Pot de chambre', s bizony, inni kell egy kortyot a biliből, amibe alkoholtól tortáig sok minden belekerül.

Japán esküvői szokások

Ha japán esküvőről akarunk beszélni, akkor jó, ha a legelején tisztázzuk, pontosan milyen szertartásra gondolunk, mert napjainkban lehet ez akár keresztény, buddhista, sintó vagy egyszerűen polgári is. A legősibb hagyományokat keresve, maradjunk most a sintónál, hiszen ez Japán ősi vallása, az istenek útja. A sintó esküvő szervezését nagy ritkán intézheti az ifjú pár maga, tradicionálisan a családban egy idősebb házaspárt bíznak meg ezzel a feladattal: ők intézik a meghívókat, a tortát és az összes logisztikai feladatot. Az eljegyzési vacsorán, ahol a két család találkozik, átadják a szimbolikus jegyajándékokat, melyek még többnyire követik a hagyományokat, így a menyasszony elsődlegesen egy obit - az esküvői kimonójához viselendő övet - kap, ez a női természet jelképe is. A vőlegény ajándéka a hakama, mely a szamuráj filmekben is látott szoknyaszerű férfi ruhadarab, s természetesen ezt viselheti az esküvőjén. E mellett kilenc ajándék cserél még gazdát, mely mindegyike egy-egy jókívánság is.
A menyasszony a nagy napon fehér kimonót - shiromukut - ölt, mely leánysága végét jelenti, és új életének kezdetét is, haját feltűzik, rá bonyolult fejdíszt tesznek, vőlegénye fekete kimonóban áll mellette. A szentélyben kimondott igen után háromszor három korty szakét kortyol el a pár, majd átadják egymásnak a csészéket, s végül jöhet a gyűrűváltás. Az ezt követő lakodalom már mutat nekünk is ismerős fordulatokat. Az ifjú pár borral, desszerttel - köszöni meg a vendégeknek, hogy eljöttek, míg a vendégek hagyományosan piros-fehér díszes borítékban adnak pénzt a párnak. Persze ez sem annyira egyszerű, hiszen nem illik két bankjegyet adni, mert az felezhető, és rossz ómen, s illik új, ropogós pénzt tenni a darumintás borítékba. Ehhez képest a menyasszony majd ötszöri átöltözése az est folyamán már csak apró részlet, amiért azért valljuk meg, nem irigyeljük.

Táim i' ngrá leat


Szerelmes vagyok beléd. Így mondják a kelta hagyományok szerint, s Írországban bizony még ma is féltve őrzött kincsnek tekintik az ősök szokásait és nyelvét. S bár bejárhatjuk az egész a világot, s izgalmasabbnál izgalmasabb helyeket találhatunk, de a tündérmesés Írország regéivel és regényes ünnepeivel bizonyosan a legek sorába kerül. Nincs ez másképp esküvőivel és lakodalmaival sem, melyet több tucatnyi babonás szokás és útmutató népi hiedelem vesz körül.

Kezdjük a legelején, a gyűrűvel, a Claddagh gyűrűvel, melyben két kéz fog egy megkoronázott szívet. A legenda szerint a 16. században egy házassága előtt álló hajóst, Richard Joyce-t algír kalózok eladtak rabszolgának, s míg egy mór aranykovácsnál dolgozott, elkészítette e gyűrűt, melyen a kezek a barátságot, a szív a szeretetet, a korona a lojalitást jelképezi. A szerelmi szál kiteljesedéséhez hozzátartozik, hogy sikerült megszöknie, s mikor hazatért, kedvese még mindig várt rá, s azon nyomban összeházasodtak. A gyűrűt ma gyakorta hordják eljegyzési vagy esküvői gyűrűként is, de fontos szabály, hogy ezt csak kapni szabad!
Hagyományainkat tekintve, míg nálunk májusban tartják a legtöbb esküvőt, a zöld szigeten május kifejezetten tabu hónapnak számít – sőt a szombati nap is –, ellenben az áprilisi esküvővel, mely áldást és boldogságot hoz az ifjú párra. Hagyomány, hogy közvetlenül az esküvő előtt, a menyasszony házába vendégül látják a vőlegényt, és libát sütnek-főznek neki. Ugyanebben a házban szokták tartani a lakodalmat is, melyhez megannyi különleges szokás tartozik. A mulatság ételei és italai természetesen épp olyan fontosak, mint nálunk. Az esküvői torta szintjei között gyakran találunk gazdagon díszített gyümölcskenyeret, ám a legteteje valamiféle ír whiskey-krémes tortának kell lennie, melynek egy szeletét az első évfordulóra tették el, valamint az első gyermek keresztelőjére. Az egyik középkori leírás alapján a mézes bor számít Írország legrégebbi italreceptjének, mely emblematikus nedűje volt a lakodalmaknak is. Fogyasztása biztosított a gyermekáldást, de az esküvőt követő hónapban is ezt itta az ifjú pár, hogy a tündérek nehogy elvigyék a menyasszony lelkét. (Feltételezhető, hogy az angol szó: honeymoon (mézeshetek) is erre a szokásra utal vissza.) Igen, ne lepődjön meg senki, hogy a mi meséinkből ismert csodálatos lények hogyan is tehetnének ilyet. A tündérek szeretik a szépet, s hát egy menyasszonynál kevés szebbet lehet elképzelni, így a legendák szerint gyakran ragadtak el gyönyörű menyecskéket a saját lakodalmukról. Persze számos óvó praktikával lehet elébe menni az ilyen szörnyű eseményeknek. Ilyen például, hogy a menyasszony soha nem teheti le egyszerre mindkét lábát a földre tánc közben.
Ha sorra vesszük a hagyományokat, bizony azt kell mondanom, sok kritériumnak kell megfelelnie, és számos tortúrán kell átmennie egy tradicionális ír esküvőn az ifjú arának.
Megdöbbentő ugyan, de úgy tartják, ha az anyós a ceremónia után eltör egy darab tortát a menye fején, örökre barátok lesznek.
A szertartás után más úton illik hazamennie, mint amelyen elindult, hogy ezzel jelezze: az élete most már más úton folytatódik tovább. Persze a násznép is rákényszerülhet útvonalának megváltoztatására, ha például temetési menet van aznapra bejelentve, attól eltérő úton kell haladni. De hogy valami igazán szépet is említsünk, ne hagyjuk ki a sorból a harangot! Hagyományosan ír ajándék, melyet az ifjú pár azért kap, hogy hangja mindig az esküvő napjára és fogadalmukra emlékeztesse őket. Persze gyakran a násznép tagjai is kapnak harangot, hogy a megfelelő időben ők is harangozhassanak a szerelmeseknek.

archiv 2010




| <<< vissza az előző oldalra | főoldalra | az oldal tetejére |


 

 

 

 

 

 

 

Archív weblap:

Kontakt: info@eskuvoilexikon.hu