Örömapa

Az örömapa beszéde

Az elmúlt hetekben bejárta az internetet egy örömapa beszéde, amivel szó szerint megnevetetett és megbôgetett mindenkit a templomban, majd a képernyôk elôtt is. A beszéd annyira tökéletes volt, részleteiben kidolgozott és mégis személyes, hogy talán érdemes végiggondolni, mitôl mûködik egy esküvôi beszéd.
Az angolszász hagyományok szerint a menyasszony édesapjáé az jog és a – gyakran ijesztő – megtiszteltetés, hogy a lakodalmon beszédet mondjon. Ez a beszéd, az első, s mint ilyen vannak előnyei és hátrányai is. Pont olyan, mint a szóbeli vizsgák. Első, tehát még nincs mihez mérni, nem kell az előző beszéd emlékezetes poénjait felülmúlnia, ugyanakkor a közönség, a násznép se készült fel még a beszédre. Be kell melegíteni a hallgatókat. S akárhogyan tervezzük ezt, a következő elemeket mindenképpen érdemes beletenni az örömapa beszédébe.


Bemutatkozás és köszöntés
Igen, persze mindenki gratulált már a templomban, de ha nem ezer éves az ismeretség a teremben ülő minden vendéggel, akkor jobb bemutatkozni, hogy mindenki érezze a beszéd súlyát. Itt rögtön az elején szokás megköszönni mindenkinek, hogy eljött, külön kiemelve a vőlegény családját. Azt mondják a tapasztalt beszédírók, hogy ebben az első szakaszban sok minden eldől, így a hangulat oldására itt már érdemes elsütni egy vicces anekdotát, vagy csak egy szórakoztató fordulatot, ami a beszéd hosszára vagy akár tartalmára is utalhat.

Édes-kínos részletek a múltból
Az örömapa beszédével többnyire egyszerre szeretné meghatni és megnevettetni közönségét, s ehhez mi szolgáltathatna jobb eszközt, mint a menyasszony gyermekkorából felidézett vicces történetek, amelyek betekintést nyújthatnak egy kicsit kettőjük kapcsolatába is. Ennek a szakasznak izgalmas része lehet, ha a vőlegénnyel való első találkozás/ok is felidéződnek, amikor először beszélt róla a menyasszony, vagy a bemutatás pillanata. A múltidézés rendkívül szórakoztató és megható lehet, de jó betartani az aranyszabályokat, mely szerint előző fiúkat, pasikat, vőlegényeket nem illik emlegetni a köszöntőben, még viccből sem.

Ifjú ara elengedése – Ifjú férj befogadása
Régen a lány az esküvővel hagyta csak el a szülői házat. Ez ma már persze nem olyan megszokott, de mégis ez az a pont mikor az apa elengedi lányát, és a férjre bízza. Ezzel együtt a fiatal férjet köszöntse családjában. Ez lehet a beszéd megerősítő része is, mikor a fiatalokat biztosítja bizalmáról.

Házassági praktikák és bölcsességek
A jókívánságok mellé az örömapa megengedheti magának – rangidősként – hogy megossza jó tanácsait a hosszú és boldog házasságról. A  téma nagyon kelleti magát, ha eddig nem sikerült, itt biztosan meg lehet nevettetni a násznépet, csak arra érdemes vigyázni, hogy semmilyen körülmények között ne sértsük meg az örömanyát és a nászasszonyt.

Zárás, toast
Az első beszéd végét nem is lehet jobban zárni, mint egy pezsgős koccintással.

Ezek a beszéd legfontosabb elemei, melyek a legrövidebb és a leghosszabb beszédekben is megjelennek, legyen az két perces vagy hét (e fölé már nem nagyon érdemes menni!) A tökéletes beszédhossz biztosításához persze az is kell, hogy ne puszta improvizációról legyen szó. Érdemes a beszédet előre megírni, felolvasni, mérni hogy milyen hosszú, és persze kipróbálni, hogy kimondva is olyan jól hangzik-e az a gondolat, mint leírva. Fontos a megnevettetés, de csak akkor, ha őszinte és stílusos.

S ha stílusosak akarunk lenni, akkor lessük el a profik trükkjeit. Az egész beszéd kinyomtatása és felolvasása helyett, a beszéd főbb elemeit, kulcsszavait írjuk fel kártyákra. Mindenkivel előfordulhat – s majd minden gyakorlott nyilvános szereplőnek is ez az igazi rémálma – hogy egyszer csak a beszéd közepén elfelejti hol tartott és hogyan tovább. Ilyenkor lehet igazi mentőöv a kártyakészlet!

Az örömszülők utolsóként távoznak a lagziról

Az esküvő nem csak a fiatal párnak életre szóló élmény, hanem az örömszülőknek is, akik ilyenkor úgy érezhetik, hogy a házasság után a gyerek végleg kirepül a családi fészekből. Ezt nehéz elfogadni, viszont szeretetteljes lehet a készülődés folyamata, a szertartás, mert jó érzés boldognak látni az utódot. Akinek jól esik, ha szülei hathatósan közreműködnek a nagy eseményen.

Hogy ne legyen kavarodás, ne álljon rá két ember ugyanarra a feladatra, érdemes már a szervezés megkezdése előtt megbeszélni, ki, mekkora részt vállal. Kizárólag a jegyespáron múlik, hogy kit, milyen mértékben von be a folyamatba. A költségeket általában közösen fizetik az örömszülők. Van, hogy a meghívott vendégek arányában osztoznak, bár ez a megoldás kevésbé szimpatikus, hiszen, ha közösen csengetik ki az egész összeget, az gesztus értékű: egyaránt elfogadják az új családtag rokonait, barátait.

A ceremónia előtt az örömszülők együtt üdvözlik a vendégeket, majd a házasságkötés után ugyancsak ott állnak az ifjú pár mellett: fogadják a gratulációkat, jókívánságokat. Előfordulhat, hogy egy-egy résztvevőt el kell hozni a reptérről, vonat- vagy, busz-pályaudvarról, valakinek sofőrt kell szervezni. Igény szerint ezt is intézik.

A legelterjedtebb szokás, ha a pár tagjai külön-külön az örömszülők kíséretében vonulnak be a templomba, ahol már előzetesen a násznép elfoglalta helyét. Elsőként a vőlegény érkezik édesanyjával, majd az örömapa vezeti lányát, a menyasszonyt, végül a tanúk zárják a sort. Az sem ritka, ha a tanúk kísérik az oltár illetve az anyakönyvvezető elé a házasulandókat. Mindegyik megoldás látványos, emlékezetes, főleg, ha megfelelő zene - a templomban például orgonakíséret - tetézi a pátoszt.

A fiatalok az ünnepség végén vagy a vacsora alatt egy-egy virágcsokorral köszönik meg némileg közhelyesen -, hogy szüleik felnevelték őket. Ilyenkor nem csak az anyukák szoktak elpityeredni. De ez vállalható: mikor, ha nem ilyen fennkölt pillanatban?

Az örömapa beszéde - általában az étkezés előtt - elengedhetetlen momentum. Lehet könnyekig megható, és tréfás is - a szónok személyisége határozza meg, a lényeg, hogy ne legyen túl hosszú.

Korábban divat volt, hogy a nyitótánc a menyasszony és az örömapa feladata. Ma már nem feltétlenül, mert azt sokszor a friss házaspár mutatja be. Szellemes, ötletes koreográfiával előre felkészülnek, olykor jelmezben táncolnak. Ha mégis az édesapa a választott, akár klasszikus keringő - gyertyafény keringő - is lehet a bevezetés. Ilyenkor a násznép gyertyával állja körbe a táncolókat. A vőlegény apjának először a menyasszony édesanyját ajánlott felkérnie egy táncra, majd a hölgy lányát, az újdonsült feleséget is illő megpörgetnie. Általában a menyasszonyi csokrot is ő fizeti, de ez is megbeszélés kérdése. Az örömszülők a lakodalmon végig gondoskodnak arról, hogy minden vendégnek legyen itala, fogyasztanivalója. Ha valaki idő előtt befáradna, esetleg hamar felöntene a garatra, gondját viselik: elkísérik a szállásra, hazaszállíttatják. Jól kell bírniuk a terhelést, hiszen a parádé végéig maradnak: mint a süllyedő hajó kapitánya, ők hagyják el utolsóként az ünnepi terepet. Végső mozzanatként diszkréten rendezik a számlát.


| <<< vissza az előző oldalra | főoldalra | az oldal tetejére |


 

 

 

 

 

 

 

Archív weblap:

Kontakt: info@eskuvoilexikon.hu