Tánc

A vőlegény vezet

„Az élet egy angolkeringô,
Mit eltáncolsz a sírig.
Sorsod csupán attól függ,
Hogy kivel táncolod végig.”
(Goethe)

Annyi mindent írtunk már a lakodalomról, a táncokról és az est etikettjéről, s elméletben már akár én is bármit eltáncolnék, de az igazi gyakorlati szakértőt, a tánctanárt eddig még nem faggattuk ki, pedig nem kétséges, ő minden titkok tudója. Segítségül Fertetics Andrea győri táncpedagógust hívtuk. Mint felkészült oktató, korán reggel, frissen, fitten várt, s rögtön előkapott noteszéből egy kis papírt, rajta a fent idézett Goethe-sorokkal.
Azt hiszem, ez pont illene ehhez a témához.

Mi a tapasztalatod, mikor szoktak felkeresni a párok? Vagy egyáltalán mikor érdemes?
Ez nagyon változó. Előfordulnak tűzoltó munkák, amikor az utolsó pillanatban, néha az utolsó héten jut eszébe a fiataloknak, hogy pár lépést be kellene gyakorolni. Persze nem lehetetlen egy-két táncot átvenni, vagy a nyitótáncot kicsit begyakorolni ennyi idő alatt, de csodát azért ne várjunk! Minimum két-három hetet jó rászánni, ami négy-öt alkalmat jelent, s abból már születhet egy szép, egyedi keringő, amire jó visszaemlékezni. Vannak, akiknek igazán fontos, hogy együtt, harmóniában, szépen táncoljanak a nagy napon, ők gyakran három-négy hónapot is rászánnak a felkészülésre. Ennyi idő alatt elkészülhet saját koreográfiájuk, ami kicsit izgalmasabb, meglepetés motívumokkal díszített, s minden fontosabb, a lagzin előkerülő táncot át tudunk venni.

Kinek szól leginkább a táncóra?
A vőlegénynek. Egyértelműen. A táncban a férfi vezet, itt neki kell megtanulnia a testével kommunikálni az elképzeléseit. Valójában a nyitótánc koreográfiáját is ő szabja meg, itt ő viseli a nadrágot. Nálam nem csupán egy-egy táncot tanulnak meg, nem is ez a cél. A cél, hogy a vőlegény magabiztosan mozogjon a lakodalmán, hogy készen álljon a násznép minden hölgy tagját megtáncoltatni – hiszen mindenki erre vár –, tudja illedelmesen felkérni, s végül az asztalához visszakísérni a táncpartnerét. Persze azért a menyasszonyoknak is van mit tanulnia! Gyakran nehezen engedik át az irányítást… De az esküvői tánctanulásban pont ez a különleges, hogy gyakran először kezdenek együtt, egyszerre, közösen megtanulni valamit. Igazi mérföldkő, megmérettetés ez számukra.

Hogyan kezdődik, hogyan indul el egy ilyen közös tanulás?
Először beszélgetünk, hogy kiderüljön, mire gondoltak, milyen álmaik vannak, milyen zenére építsük fel a nyitótáncot. Vannak, akik nagyon konkrét elképzeléssel fordulnak hozzám, például volt egy pár, akik hatperces megszerkesztett zenével érkeztek, mely a tánc evolúcióját vezette végig, s erre kértek koreográfiát. A Youtube-on elérhető amerikai esküvő táncok sokakat megihletnek, és mostanában modernebb táncokat is kérnek, de azért még mindig a keringő a leggyakoribb nyitótánc. Ahogy elkezdünk együtt dolgozni, lépésről lépésre lesz egyre természetesebb a mozgás. Az utolsó három-négy próbán már szoktam kérni, hogy az esküvői cipőjükben táncoljanak, legyen idő megszokni és betörni kicsit. Persze sokszor mondják, hogy annyira izgultak a lagzin, hogy nem sikerült olyan jól, mint az utolsó próbákon, de ezt rajtuk kívül senki nem tudja, és a sok pozitív visszajelzés és a közös tánc élménye minden munkát megér!

A keringők versenye

Suhanó szoknyák, elegáns urak, ragyogó hölgyek, a keringő a báli pompát hozza el a lakodalomra. Legyen az angol vagy bécsi. De vajon mikor, melyik?

Ha van tánc, ami igazán kihagyhatatlan, megkerülhetetlen egy lakodalom során, az egészen biztosan a keringő. Mondhatnánk, ez már hagyományos tánca az estének, de gyorsan le is kell szögeznünk, hogy ez nem magyar tradíció. Megoszlanak a vélemények arról, hogy mikor, s mely keringőt illik eltáncolni a nagy napon, de azt senki nem tagadja: egy jár az ifjú párnak.
S miért pont keringő? Mert a szerelem tánca. Köröket leíró lépéseivel a gyűrű tökéletességét jelképezi, az új egységet, melyet az ifjú pár alkot. A legenda szerint az emberek a paradicsomi kiűzetésük óta keresik másik felüket, társukat, s közösen táncolt keringőjükkel ezt az egymásra találást szimbolizálják – megerősítik, és a násznépnek is megmutatják felbonthatatlan közösségüket.
Sokan vallják, hogy a nyitótánc szerepe a lakodalomban a keringőé. Az első tánc joga a királyi bálokon a királyt illette, a lakodalomban az ifjú asszonyt és férjét. Míg ők nem nyitják meg a táncot, senki nem kezdheti meg a mulatságot. Így a vacsora után, mikor már emelkedőben van a hangulat, az ifjú pár előre kiválasztott – s jobbára begyakorolt, picit különleges koreográfiájával – kilép a parkettra, s a vendégek „közbetáncolása” nélkül, egyedül, kettesben bemutatják közös táncukat. Ez az első közös, házas táncuk mérföldkőnek számít, nagy jelentéssel bír, s így érthető, hogy klasszikus stílusú lakodalmakon, ez a tánc nem lehet más, mint egy elegáns, fényűző keringő. Itt azonban a bécsi és angolkeringő hívei összekülönböznek.
Az eredeti vidéki körtánctól nagy utat tett meg a műfaj, míg beszivárgott a bécsi paloták és főúri bálok táncrendjébe gyors, lendületes tempójával és háromnegyedes ütemével. Hiába azonban a Strauss klán kultúrforradalmi tevékenysége, mellyel a keringőkirályok népszerűsítették a műfajt, s szebbnél szebb darabokat komponáltak e tánchoz. Nagy-Britanniában soha nem szerették meg igazán – túlságosan közelinek, erotikusnak találták –,  melynek jele az is, hogy standard versenyeiken is az utolsónak hagyják. Talán ennek is köszönhető, hogy a húszas években kifejlődött az angol vagy „lassú” keringő, mely szentimentálisabb hangvételű, és visszafogottabb, mint bécsi elődje, s itt már nem kört, hanem négyszög formát írnak le a párok. Így gyakran előfordul, hogy a nyitótáncnak választják a bécsit, s hogy az angol se maradjon ki a sorból, azt Gyertyafény keringőként táncolják el. A skót eredetű népdal – Auld Lang Syne, melyet temetéseken és újévkor szoktak játszani az angol-szász kultúrkörben – a mai lakodalmak kétségkívül egyik leglátványosabb pillanata. Éjfél előtt minden lámpát lekapcsolnak, s csak a vendégek és az ifjú pár kezében tartott gyertyák égnek, mikor a szerelmesek a násznép gyertyafényes körében eltáncolják utolsó menyasszonyi-vőlegényi táncukat. Ahány ház, annyi szokás, van hogy az örömapával kezdődik a tánc, s tőle kéri le feleségét a férj, van hogy eleve együtt kezdik, s ahogy szépen lassan kitáncolnak a körből, úgy fújják el minden vendég gyertyáját. Ennek a megindítóan lassú, bensőséges motívumnak nem is lehet más tánca, mint az angolkeringő.
Így vagy úgy, de mindkét keringő belopódzik a lakodalomra, hogy elvarázsolják a násznépet, és a régi bálok pompájával emeljék a nagy nap fényét.



| <<< vissza az előző oldalra | főoldalra | az oldal tetejére |


 

 

 

 

 

 

 

Archív weblap:

Kontakt: info@eskuvoilexikon.hu